Hogyan telt a hétvégém? - rövid kis összefoglaló2017.11.13. 17:20, Gréti
Sziasztok! Arra gondoltam, hogy összefoglalom ezt a hétvégémet, nem is azért, mert olyan eseménydús volt, hanem inkább azért, mert én magam igen nagy lelki utat jártam be, főleg mélységeket, úgyhogy arra gondoltam, erről mindenképpen írok.
Szóval, pénteken egyetemi konzultációra kellett volna menni, de reggel egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Azt éreztem a múlthéten, hogy lelkileg nem vagyok a topon, úgy látszik, ez pénteken jött ki rajtam. Olyan szinten rosszul voltam, hogy egész nap az ágyban feküdtem, pedig én aztán nem szoktam ilyet csinálni. Gyenge voltam, és elég sokat sírtam. Csabit és a szüleimet is sikerült megijesztenem, de aztán estére szerencsére jobban lettem valamennyivel, főleg, mert 8-kor kezdődött az Ottawa Senators és a Colorado Avalanche mérkőzése, amit most kivételesen Svédországban játszottak az NHL Global Series esemény tiszteletére. Sőt, hogy a Sors pátyolgasson kicsit, szombaton is emberi időben nézhettem élő közvetítésben a visszavágót, és ez még nem semmi: mind a kétszer a Senators nyert 4:3-ra. Nagyon szoros és izgalmas meccs volt, a Colorado csapata nagyon jól játszott, szerintem két hasonló kaliberű csapat mérte össze erejét a pályán. Érdekesége volt a mérkőzésnek, hogy a Senators új tagja, Duchene azelőtt a Colorado-ban játszott, szóval azért voltak összetűzések bőven. De nagyon szép gólok születtek, a hétvége sztárja pedig egyértelműen Hoffman volt, aki egyre jobb és jobb lesz. Karlsson most nincs annyira formában, bár nincs ezen mit csodálni egy olyan lábsérülés után, csakhogy sajnos egyáltalán nem türelmes önmagával szemben, a pénteki meccsen például eltörte az ütőt a palánkon indulatában. Valami tényleg nincs rendben vele, mármint szerintem lelkileg sem, mert most nagyon rosszul néz ki, mintha fogyott volna, a haja és a szakálla megnőtt, szóval nem lesz ez így jó. Remélem, azért összeszedi magát, és visszatér a régi Karlsson!
Ismerkedés más sportokkal #1. - Forma-1 2017.10.24. 13:34, Gréti
A Forma-1-el való kapcsolatom eléggé sajátos. Talán sohasem láttam egyhuzamban egyetlen futamot sem, mégis mindig képben voltam valamilyen szinten, mivel az unokatestvérem, Bence, aki csupán 1 évvel fiatalabb tőlem, és kiskorunkban sok időt töltöttünk együtt a nagyszülőknél, kábé azóta Forma-1 rajongó, mióta megszületett. Így hát a tőle hallottak alapján mindig tisztában voltam vele, ki kivel van, stb. Ráadásul emlékszem, hogy volt egy nagy távirányítós Forma-1-es autója, csakhogy nekem sosem engedte, hogy játszak vele, mert azt mondta, csak összetörném. (Ez mondjuk nagyon rosszul esett, de kicsik voltunk, és mindketten egykék, szóval bizonyára ebből adódott ez a kis gyermeki önzőség a részéről.) De, mivel sokat voltunk együtt, úgy nőttünk fel, mintha testvérek lennénk, csak sajnos ez a kapcsolat, ahogy idősödtünk, leredukálódott a minimális "összefutunk"-típusú beszélgetésekre. De, most nem erről szeretnék írni, hanem a Forma-1-ről, merthogy vasárnap este elérkezett a történelmi pillanat, és végignéztem egy futamot, mégpedig az Austin-ban megrendezett Amerikai Nagydíjat.
Önszántamból azt hiszem, talán sohasem áldoztam volna rá két órát egy Forma-1-es versenyre, egyszerűen azért, mert igazából nem láttam benne fantáziát. Az autókat szeretem, de a Forma-1-es kocsikat nem, mivel szerintem eléggé vinnyogó hangjuk van, és nekem hiányzk az, hogy jól felbőgjön a motor, aztán csapassuk. Imádom a motor hangját, és bár támogatom a környezetvédelmi programokat és törekvéseket, de én akkor sem fogok elektromos autót használni, amíg nem muszáj. De, visszatérve: úgy látszik, hogy a Forma-1 elkerülhetetlen az életemben, ugyanis az unokatestvérem után most itt van Csabi, aki szintén nagy drukker, és mivel a hétvégén eljött meglátogatni, így adta magát, hogy leüljek vele, és végignézzem az amerikai futamot. És mit ne mondjak, kellemesen csalódtam! Persze, sosem fogja felvenni a versenyt ez a sport a jégkoronggal, amellett továbbra is kitartok, és nem hiszem, hogy egyedül valaha is megnézek még egy futamot, de Csabival természetesen bármikor. :) Az is jó volt, hogy előtte elmagyarázta nekem, hogy vannak a csapatok, stb., úgyhogy legalább volt fogalmam az egészről.
Csabi nagy Hamilton-rajongó, úgyhogy őt igazából inkább csak ez érdekelte, közben meg Vettel miatt is bosszankodott, aki mindig Hamilton közelében legyeskedett, de végül aztán nagy volt az öröme a kedvesemnek, hogy Hamilton nyerte a futamot, a Mercedes pedig a csapatok tabellájának az élén áll. Én is vele együtt örültem, de azért be kell vallanom, szerintem a futam főszereplője nem Hamilton volt, hanem Max Verstappen.
Úgy látszik, hajlamos vagyok kiszúrni magamnak azokat a játékosokat és csapatokat, akikkel nem úgy bánnak, ahogyan kellene, vagy akikkel valami szomorú dolog történik, esetleg kevesen hisznek bennük (lásd Ottawa Senators). Na most, le kell szögeznem, hogy nem ismerem Verstappen-t, igazából egyik pilótát sem, tehát kizárólag az Amerikai Nagydíj fényében fogalmazom meg mostani véleményemet. Verstappen azonban nagyot alakított, hiszen a 16. helyről felküzdötte magát a 4. helyre, amiből majdnem 3. lett, ugyanis az utolsó pillanatban kielőzte Raikönnen-t - csak sajnos szabálytalanul. A legszomorúbb az volt az egészben, hogy ő biztos volt benne, hogy ezzel a 3. lett, tehát a Red Bull is felállhat a dobogóra, és tényleg érződött rajta végig, hogy ő ezt nagyon akarja, azért küzdött annyira, aztán mikor már a verseny után ott volt Hamilton-nal és Vettel-el akkor egyszer csak megjelent Raikönnen, és közölték vele, hogy bocs, de csak 4. vagy. Komolyan mondom, nagyon megsajnáltam. Persze, értem, hogy szabálytalanul előzött, de szerintem azért nem volt semmi, amit produkált. Nem ismerem a munkásságát, de az biztos, hogy ezután kapott egy pici kis helyet a szívemben, mint sportoló. De csak egy egészen picit, mert a többi a jégkorongosoknak van fenntartva. ^^
|